Reklámszabályok / Általános

A fogyasztó jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésének módja lehet a békéltető testületi eljárás. A békéltető testület elsődlegesen a felek közti egyezség létrehozására törekszik. Ennek eredménytelensége esetén az ügyben döntést hoz a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. A békéltető testületi eljárás tehát a bírósági eljáráshoz képest egy gyorsabb és olcsóbb lehetőséget jelent a fogyasztói jogvitában érintett felek számára. Az eljárás nem nyilvános, kivéve, ha az eljárás nyilvánosságához mindkét fél hozzájárul.

A béltető testület a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák mellett működő, ugyanakkor független testület. Tagjait egyrészről a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a megyei (fővárosi) agrárkamarák, másrészről pedig a fogyasztó érdekek képviseletét ellátó egyesületek egyenlő arányban jelölik ki. A békéltető testület háromtagú tanácsban jár el, kivéve, ha a testület elnöke szerint a fogyasztói jogvita egyszerű megítélésű, mert ez esetben egyedül eljáró testületi tagot is kijelölhet az ügy lefolytatására. Ez utóbbi esetben is háromtagú tanácsban jár el a testület, ha azt mindkét fél kéri.

Az összehasonlító reklám önmagában nem tilos, viszont objektívnek kell lennie és nem sértheti a versenytárs jó hírnevét, nem lehet tisztességtelen, stb.

Az összehasonlító reklám:

• kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
• tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát, az áruk árainak összehasonlítását köteles tárgyilagosan bemutatni,
• nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
• nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás (…) megjelölése között,
• nem vezethet más vállalkozás (…) jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
• nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.

A Gazdasági Versenyhivatal álláspontja szerint a válasz NEM. Ha a TV reklámban csak a pozitívumokat sorolod fel, azonban például online minden információt elérhetővé teszel, attól a TV reklám nem válik jogszerűvé.

Minden reklámeszköz vonatkozásában a lehetőségekhez képest teljes tájékoztatást szükséges nyújtani. Egyoldalú tájékoztatásból adódó megtévesztés alól nem mentesít az sem, ha felhívod a fogyasztó figyelmét, hogy a további részleteket hol találja. A hatóság álláspontja szerint nem elvárható, hogy a fogyasztó „kutasson” valamennyi információ után.

A vásárló az üzlet működésével kapcsolatos észrevételeit, megjegyzéseit, panaszait a vásárlók könyvébe jegyezheti fel, melynek jól látható, mindenki számára elérhető helyen kell elhelyezve lennie. A vásárlók könyvét a jegyző mint elsőfokú kereskedelmi hatóság a kereskedő kérelmére aláírásával és bélyegzőlenyomatával haladéktalanul hitelesíti, ha az megfelel a formai követelményeknek.

A vásárlók könyvének formai követelményei:

• nyomdai úton előállított, legalább tíz A/4-es vagy A/5-ös méretű lapot tartalmazó nyomtatvány
• tartalmazza a kereskedő nevét, címét és székhelyét, cégjegyzékszámát, továbbá az egyéni vállalkozó nyilvántartási számát és a vásárlók könyve használatba vételének időpontját.

A kereskedelmi tevékenység ellenőrzésére jogosult hatóságok két évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát.

A reklámtörvény alapján gyermekkorúnak minősül, aki a 14. életévét nem töltötte be, és fiatalkorú személy az a 18 év alatti, aki a 14. életévét már betöltötte.

Egyes törvények a kiskorú kifejezést használják, amely egységesen a 18. életévüket még be nem töltött személyeket jelöli.

A vállalkozás köteles tájékoztatást nyújtani a székhelyéről, a panaszügyintézés helyéről és módjáról, valamint a panaszok közlésének érdekében a vállalkozás vagy a vállalkozás ügyfélszolgálatának levelezési címéről, illetve – ha a panaszok benyújtására ilyen módon is van lehetőség – e-mail címéről és internetes címéről, telefonszámáról. A tájékoztatásnak jól láthatónak és olvashatónak kell lennie.

Ezeken felül tájékoztatni kell a fogyasztókat az üzletben működő biztonsági szolgálat nevéről és székhelyéről, működésének vásárlókat érintő szabályairól pedig a vásárlókat jól láthatóan tájékoztatni kell.

Általánosságban tilos az olyan reklám, amely:

• erőszakos magatartásra (általában fizikai és ehhez kapcsolódó mentális erőszak) ösztönöz vagy félelmet kelt;
• a személyes vagy a közbiztonságot veszélyeztető magatartásra ösztönöz;
• környezetet, illetve a természetet károsító magatartásra ösztönöz;
• megtévesztő vagy agresszív.

A reklám fogalmát a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény határozza meg. E szerint a reklám olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely áru, szolgáltatás értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul. A reklám mögött mindig van gazdasági cél, ezért a társadalmi célú reklámok és politikai üzenetek nem tartoznak a gazdasági reklám fogalma alá, és így ezekre külön szabályok vonatkoznak.

Ahhoz, hogy egy üzenet, tájékoztatás reklámnak minősüljön elegendő tehát az is, ha „csak” a vállalkozás neve, logója vagy terméke szerepel benne.

Direkt marketing üzenetek (hírlevelek) küldése szempontjából ez lényeges elem, mert önmagában azáltal, hogy a reklámozó cég neve megjelenik az üzenetben, reklámküldeménynek minősül a levél, és így az csak a címzett előzetes, kifejezett hozzájárulásával küldhető jogszerűen. Bővebben a hozzájárulásról a Direkt Marketing rovatban olvashatsz.

Először is a békéltető testületi eljárás megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését. Az ügy rendezésének megkísérlése után kerülhet sor az eljárás megindítására.

A békéltető testület eljárása a fogyasztó kérelmére indul, mely kérelmet a békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani, melynek kötelező tartalmi elemeit a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény írja elő. Ha a kérelem nem felel meg a törvényi követelményeknek, a békéltető testület elnöke hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. A tanács a fogyasztó kérelmének elutasításáról dönt, ha a meghallgatást követően a kérelmet megalapozatlannak tartja.

Az elnök a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket értesíti. Az értesítésben a vállalkozást fel kell szólítani, hogy az értesítés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilatkozzék válasziratban a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit illetően, valamint arról, hogy a tanács döntésként magára nézve kötelezésként elfogadja-e.

Ha a reklám valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az áru valamely lényeges tulajdonsága tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Ha valótlan információt közölsz vagy valósat, de azt olyan módon, hogy abból a valóságtól eltérő következtetést vonhat le a fogyasztó, akkor az megtévesztő, és ezért tilos.

A megtévesztés mulasztással is megvalósulhat, így például, ha valamely lényeges információs nem közölsz a reklámban, vagy ha azt elrejted, homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon közlöd.

Fontos a reklámok értékelése során, hogy nem az számít, hogy ténylegesen megtévesztetted-e a fogyasztókat, hanem, hogy a reklám alkalmas-e a megtévesztésre. Elegendő tehát a megtévesztés lehetőségének fennállása.

A szabályozás célja, hogy a fogyasztó kellő információk birtokában dönthessen arról, hogy megvásárol-e egy terméket, igénybe vesz-e egy szolgáltatást.

Tipikus megtévesztés:

• eltérő nyereménytárgy kommunikálása (pl. vásárlási utalvány a nyeremény, miközben a reklámban készpénzt hirdetsz);
• valamely részvételi, igénybe vételi feltétel elhallgatása;
• ingyenesség állítása, miközben az csak bizonyos feltételek esetén érhető el;
• akció, nyereményjáték időtartamának elhallgatása.

Határozattal jóváhagyhatja a felek közti egyezséget, amennyiben az megfelel a hatályos jogszabályoknak.

Kötelezést tartalmazó határozatot hozhat, ha a kérelem megalapozott, és a vállalkozás legkésőbb a döntés meghozataláig nyilatkozatában a testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte.

Ajánlást tehet, ha a kérelem megalapozott ugyan, de a vállalkozás úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott.

Tilos az olyan reklám, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja. Erre a tilalomra nem csak a gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló, hanem valamennyi reklám esetén figyelemmel kell lenni.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül és egyúttal tilos a reklámban a gyermekkorúak (14 év alattiak) közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve igénybevételére vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut.

Tilos az olyan reklám, amely kihasználja a kiskorúaknak a szüleik, tanáraik és más személyek iránti bizalmát, továbbá a kiskorúak tapasztalatlanságát és hiszékenységét.

Tilos az olyan gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szóló reklám, amely alkalmas a gyermek-, illetve fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, szexualitásra utal vagy azt ábrázol, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus.

Tilos az olyan reklám, amely gyermek- vagy fiatalkorút veszélyes, erőszakos vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutat be, és amely az életkorának megfelelő lelki vagy fizikai fejlődését nagymértékben veszélyeztetheti.

Tilos a gyermek-, illetve fiatalkorúak szerencsejátékban való részvételére felszólító reklám, és tilos közzétenni szerencsejátékhoz kapcsolódó reklámot olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól.

A reklámállítások valóságának bizonyítása kapcsán fontos, hogy a reklámozónak már a reklám közzétételének időpontjában bizonyítékkal kell rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy a reklámban elhangzott állítások megfelelnek a valóságnak.

A reklám csak tudományos módszerekkel megalapozott piackutatási eredményekre és más valódi, bizonyítható, releváns és időszerű dokumentumokra hivatkozhat, így pl. egyedi fogyasztói vélemény önmagában nem fogadható el a reklámállítás alátámasztásaként, az csupán a reklám részeként értékelhető.

(források: Magyar Reklámetikai Kódex, Vj-24/2009.)

A szlogeneknél nem az számít, hogy a vállalkozás mit szeretett volna kifejezni velük, hanem kizárólag az, hogy a fogyasztóknak mit jelenthet. Tehát azokat a fogyasztók szemszögéből kell megítélni, s így jár el minden esetben a Versenytanács is.

A „legjobb árak”, „legalacsonyabb árak” és az ezekhez hasonló kifejezések például a fogyasztók számára azt jelenthetik, hogy az említett árak a jelenlegi piacon a legjobbak, legalacsonyabbak, tehát minden versenytársánál kedvezőbb áron kínálja hirdetett termékeit. Az ilyen szlogenek különösen alkalmasak a fogyasztók döntésének befolyásolására, a vállalkozás érvelését – miszerint ezek a szlogenek nem a piacon fellelhető legalacsonyabb árakra utalnak – így egy megtörtént esetben a Versenytanács elutasította.

A 2008. évi XLVIII. törvény értelmében:

• a reklámnak valamennyi lényeges információt tartalmaznia kell;
• a hiteles, igaz és pontos tájékoztatás követelményeinek meg kell felelnie;
• a fogyasztótól nem várható el, hogy több forrásból gyűjtse össze a tájékoztatás egyes elemeit, tehát a reklámokat önállóan, önmagukban vizsgálja a hatóság;
• fontos a kommunikációs eszközök sajátosságainak figyelembe vétele (pl. reklám információáteresztő képessége más és más plakáton, banner-en, tv-ben, rádióban stb.)

A fogyasztó nem tökéletesen informált és nem várható el tőle, hogy megkérdőjelezze a vállalkozások által közzétett információ valóságát. A Gazdasági Versenyhivatal nem feltétlenül követeli meg a vállalkozásoktól, hogy egy termékkel, szolgáltatással kapcsolatos valamennyi részletet feltüntessenek kommunikációs anyagaikban, de azt igen, hogy a megjelenített tájékoztatás legyen valós és pontos.

A fogyasztók felé irányuló minden (reklámként vagy más módon megnyilvánuló) tájékoztatással szemben követelmény, hogy annak alapján a fogyasztó reális képet alkothasson az adott termékről (áruról, szolgáltatásról). A fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásoknak, s különösen a reklámoknak önmagukban (minden további információ megismerése nélkül) kell hitelesnek, igaznak és pontosnak lenniük.

Apróbetűben általában a főüzenet további részleteit ismerteti a reklám. Az eltérő betűméret önmagában nem probléma, viszont megtévesztő jelleget kölcsönözhet a reklámnak, ha az apróbetű például annyira apró, hogy nem is olvasható vagy nem azon üzenet mellett található, amelyek konkretizál, és így elkerüli a fogyasztó figyelmét.

Nem elegendő tehát csupán az apróbetűre alapozni a reklámüzenet megfelelő jellegét.

A reklámban alkalmazható apróbetűs szöveg nem lehet ellentétes a főszöveggel, nem lehet szűkítő értelmű illetve túlságosan kisméretű sem, ilyenkor ugyanis az adott szöveg nem is válik a reklám részéve, olyan mintha ott sem lenne.

Az online reklámokra nem vonatkozik külön speciális szabályozás, azonban az általános reklámszabályoknak esetükben is érvényesülniük kell, vagyis:

• a reklámnak valamennyi lényeges információt tartalmaznia kell;
• a hiteles, igaz és pontos tájékoztatás követelményeinek meg kell felelnie;
• a fogyasztótól nem várható el, hogy több forrásból gyűjtse össze a tájékoztatás egyes elemeit, tehát a reklámokat önállóan, önmagukban vizsgálja a hatóság;
• fontos a kommunikációs eszközök sajátosságainak figyelembe vétele (pl. reklám áteresztő képessége más és más plakáton, banner-en, tv-ben, rádióban stb.)

A reklámfeliratokat magyar nyelven kell megjeleníteni, kivéve, ha az adott szöveg védjegyként le van védve, ebben az esetben idegen nyelven is közzétehető.

Gazdasági reklámban a reklám szövegét, ideértve a jelmondatot (szlogent) is – a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével -, magyar nyelven meg kell jeleníteni, függetlenül a közzététel módjától.

A fenti követelmény teljesíthető úgy is, hogy – ugyanazon reklámban – az idegen nyelvű szövegen (szövegrészen) kívül annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget (szövegrészt).

Óvodában, általános iskolában és általános iskolai tanulókat fogadó kollégiumban, gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményben főszabályként tilos a reklámtevékenység.

Ez a tilalom nem vonatkozik az egészséges életmódra és a környezet védelmére neveléssel összefüggő, továbbá a közéleti és kulturális tevékenység vagy esemény, valamint az oktatási tevékenység reklámjára, valamint az ilyen tevékenységet folytató, illetve ilyen eseményt szervező vagy annak megvalósulásához bármilyen formában hozzájárulást nyújtó vállalkozás nevének, védjegyének vagy egyéb megjelölésének az adott tevékenységgel, eseménnyel közvetlenül összefüggő megjelenítésére.

Olyan tartalom, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, csak oly módon tehető a nyilvánosság tagjai számára elérhetővé különböző médiafelületeketen (pl. sajtó, internet, TV), amely biztosítja, hogy kiskorúak rendes körülmények között nem férhetnek hozzá.

(források: 2008. évi XLVII. törvény, 2008. évi XLVIII. törvény, 2010. évi CIV. törvény, 2010. évi CLXXXV. törvény).